- Jó napot, foglaltam egy autót Önöknél.
- Jó napot! ÁÁÁÁ Ön törzsvásárlónk! Ha ad egy hitelkártyát fel tudom pattintani felsőbb kategóriába nagyon kedvezményesen. Látom 2 hetet marad városunkban.
- Mégis mennyire kedvezményesen?
- 1 €. Kicsit kifutottunk az előre lefoglalt kategória autóiból. A hitelkártya csak biztosítéknak kell nyugi.
- OKÉ!

Meg sem kérdeztem lányos zavaromban, mégis milyen verdát szánt nekem a bérautó rulett ezen a ködös reggelen a müncheni reptéren, de úgy voltam vele, nagy baj nem lehet (a kulcs BMW logót hordott a hátán). Néha el kell kapni amit az élet felénk dob, nem lehet mindig félreugrani! Amikor kiléptem a fogadóépületből a parkolóba és megnyomtam a távirányító gombját, eltátottam a szám.

Nagy lett, baj nem!

Rögtön megkezdtem az ismerkedést. Beállítottam az ülést (combtámasz), tükröket, kormányt (ez is elektromos állítású) illetve ráakasztottam a szórakoztató rendszerre a telefonomat (mehet a muzsika). Beprogramoztam a hotel címét (a vezérlő gomb tetején be lehet símogatni a betűket, nagyon szuper - annak aki szereti van éritő képernyő is nem úgy mint a Mercinél pl.) és ... hátradőltem. Nem kell rohanni.

Ennyi volt. Elkapott.

Elkezdtem böngészni a menüben (jé külön lehet az ülőlap és a háttámla fűtésének arányát változtatni, még ilyet...), a fejtámla külön párnáját ráhajtottam a fejecskémre (fejtámla motorosan állítható fel-le) és rájöttem, hogy még nem fotóztam körbe az autót.

Ez bérautónál öreg hiba, ugyanis ha rád akarnak varrni egy régebbi sérülést (megtörtént a múlt hónapban) és nincsen semmiféle bizonyítékod arról, hogy milyen állapotban volt az átvételkor az autó, meg vagy lőve. Akinek a telefonjában van kamera, nincs ellenvetés, tessék fotózni!

Szóval kinyitottam az ajtót. Erre a kormány elkezdett zümmögni, és előzékenyen kiemelkedett az ölemből... wow. Kafa. Megpróbáltam kilépni az autóból, de ott még küszöb volt, ahová léptem volna, ezért nagyobbat léptem és lám - büszkeség - megoldottam. Ez azért amíg nálam volt mindig kellemetlen volt, folyton a nadrágommal törölgettem a küszöböt.

Fotózás után ahogyan tovább kutakodtam a menüben, akkor láttam meg, hogy van egy "head up display" menüpont, ami ugye a szélvédőre vetített kijelzést takarja. Hiányzott az opció mellől a pipa és - azt mondanom sem kell - ha ott a lehetőség a pipára, akkor jöjjön a pipa! Bzzzzzz halk zümmögéssel kelt életre a műszerfal így szolgáltatva nem csak a sebesség információt a szélvédő belsejére, hanem a navigációs utasításokat és a közlekedési táblákat is. Kicsit kellett variálni a magasság beállítással, hogy lássak minden információt, de csak egyszer kellett beállítani. Arra kíváncsi lennék ki vette ki a pipát onnan, és miért. De ettől nem lettem pipa.

Induljunk. München, hóesés, de a BMW tart.

A radaros távolságtartás boldog kényelmében csorogtam be a városba egyre erősebb hóesésben, de kibillentett tetőablakkal. Imádom, van szellőzés, de az autó szépen tud fűteni és az ülésfűtéssel együtt nem fázom. Lassít a forgalom, az automata lassít engem is. Megérkezünk, itt az esti csúcs. Szépen lassan araszolok a városközpont felé, körülöttem a világ mint egy festmény olyan. Kívülről nézem. Valami a tudatalattim mélyéről kopogtatja a vállam. Áhhhh nyitva a tető, jön be a zaj. Becsukom. 2 km-re kerülök mindenkitől. Relatív messzire (a következő SUV-ig vagy fehér furgonig) ellátok, nem kell a lámpákat vagy táblákat böngészni. Minden ott van az orrom előtt (a táblákat az autó a műszerfalra is felteszi emlékeztetőül).

Az egyik pillanatban azonban a semmiből nagy hibaüzenet tudatta velem, hogy a radaros segédletek lekapcsolnak, nem ismert hiba miatt. A nyamvadt hóesés, hogy jönne már el a globális tavasz! Többet nem fordult elő. Szóval aki radarral megy automatákban bízva, készüljön fel, a nagy havazásban sírva fakadhat a mesterséges intelligencia.

"200 m múlva megérkezik a célhoz" modja a műszerfalban lakó néni, és elkezdem fürkészni az épületeket, hol is van a hotel. Parkoló balra, mélygarázs. OH. Fel van állványozva az épület, és a mélygarázs bejáratát sikerült mindkét oldalról 20cm-rel leszűkíteni, pont annyira, hogy az X5 már csak becsukott tükrökkel, és visító radarokkal férjen be.

Ezek a kölcsönzős szemetek direkt adták ezt a batárt, hogy leverjem az elejét és meggazdagodjon a karosszéria lakatos nagybácsi.

Persze nem csak a ki- és bejárat, hanem a kanyarok is megkeserítették egész idő alatt az életemet. Nem lehetett egy ráfordulással bevenni a kanyarokat, "Y"-ozni kellett minden szinten. Persze ez nyilvános mélygarázs volt, szóval inkább a "-3" körül volt hely, fölötte nagyon nem. Az k(ellemetlenül) sok Y. Lélekben azért átöleltem azt, aki a hagyományos automata váltó mellett érvelt a tervezői közgyűlésen a BMW irodaházban, mert ez a váltó szépen és gyorsan váltogat ez előre- és hátramenet között. Kicsit dudáltak mögöttem csak (ott nem félnek az X5 tulajdonoskotól, mert átlagos emberek is veszik, mert egy autó, nem levágott csövű vadászpuska). Meg a radarok sípoltak, de azok nagyon.

Kellett nekem ez a négykerékhajtású dömper! Milyen jó lenne a "Ford C-Max vagy hasonló". Spóroltam volna 1 EUR-t.

Amikor megtaláltam végre a szálloda bejáratát a mélygarázsban és leparkoltam, gondoltam kicsit szétnézek belül is. Nincs mit ragozni, olyan mint otthon a nappali. Fotelek, kanapé, nagy ablakok, csend és nyugalom. Csak a finom anyagok reccenését hallani ahogy fészkelődöm és nézegetem a hátsó klímapanelt (meglepően korrekt árú extra, a Mercedes sokkal többért sokkal bénább hátsó szellőzést ad). Elférek magam mögött is, fejben is az üvegtető és árnyékolója ellenére. Fejedelminek azért nem nevezném az alkatomhoz (190cm, 130kg). Szerencsére általában elöl ülök, de hátul is kibírnám. Tetszett még a középső könyöklőben levő rugós telefon-a-falhozszorító tartó ami megakadályozza, hogy a telefon az üreg alján koppanjon.

A csomagtartó több mint nagy, de a lenyitható hátsó fal szerintem fölösleges. Ha őrületes vagányként a kulcsról nyitom a csomagtartót, vagy átdobom a várfalon a cuccot, vagy lerakok mindent a földre és kézzel lenyitom a platóajtót. Akkor már nyithattam volna kézzel mindent.

Egész idő alatt amíg nálam volt, működött a nyugtató funkció. Nem múlt el. Mindegy, hogy valaki gyökér volt a melóhelyen, vagy bárhol máshol. Mindegy, hogy az asszony egyértelműnek gondolt olyan dolgokat amelyek egyáltalán nem azok. Mindegy milyen az időjárás a BMW X5 olyan mint a jó kamilla tea. Vagy magnézium + B6.

Amikor visszavittem persze, a csaj 4x járta körbe, hogy nincs-e valami horzsolás rajta valahol. Nem volt. Most a nagybácsi nem fog lakatolni, megúsztam. Könny szökött a szemembe amikor visszaadtam. Sose volt ilyen jó.

Konklúzió

Fényűzően berendezett, igényes autó, óriási méretekkel. Fölényes erő, vérpezsdítő gyorsulás, vegyesen használva 8L-es fogyasztás 300km távon (60% város 40% autópálya). Szerencsére nyugatabbra nem kapcsolódik hozzá semmilyen ellenérzés, jobban mondva nem több mint egy bármilyen nagy SUV-hez. Jól fogyaszt, jól is megy, a váltó hozza a luxus érzést dupla kuplungos allűrök nélkül. Akinek tetszik a stílus, és a melóbol hazafelé teljesen le akar szakadni a külvilágról, nem fog csalódni!

Ez egy teljesen dízel autó volt, mindenféle villanyos okosítás nélkül. Így azért már Európa útjain inkább ciki.

9/10